A 2005-ös esztendő örökre aranybetűkkel került be a győri női vízilabda történetébe. A Győri VSE együttese Kárpáti Gábor irányításával megnyerte az OB I/B bajnokságot, ezzel pedig kivívta a jogot arra, hogy a következő idényben a magyar női vízilabda legjobbjai között szerepeljen. A feljutás egy hosszú építkezés megkoronázása volt, ugyanakkor mindenki tisztában volt vele, hogy az igazi kihívások csak ezután következnek.
A bajnoki cím sorsa 2005 júniusában, a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában dőlt el. Az utolsó fordulóban a győriek a Domino-BHSE II ellen ugrottak medencébe, és rendkívül fegyelmezett, nagy küzdelmet hozó mérkőzésen 8–7-es győzelmet arattak. A siker azt jelentette, hogy a Győri VSE a tabella élén végzett, és története során először feljutott az élvonalba. A bajnoki arany azonban még nem jelentett automatikus első osztályú szereplést, hiszen a klubnak több szervezési és gazdasági feltételt is teljesítenie kellett ahhoz, hogy elindulhasson az OB I-ben.
A nyári hónapok a csapat számára korántsem a pihenésről szóltak. Az élvonal egészen más követelményeket támasztott, ezért Kárpáti Gábor gyakorlatilag új együttest épített. Több olyan játékos érkezett Győrbe, akik korábban korosztályos vagy felnőtt válogatott kerettagok voltak, miközben sikerült megtartani a klub egyik legnagyobb értékét, az ifjúsági válogatott Horváth Ágnest is. Az edző már a bajnoki rajt előtt hangsúlyozta, hogy a csapat elsődleges célja nem lehet más, mint a biztos bennmaradás.
A felkészülés ugyanakkor nem zajlott ideális körülmények között. Győrben ekkor még nem álltak rendelkezésre megfelelő uszodai feltételek, ezért a csapat szinte teljes egészében Lipótra költözött. A játékosok naponta ingáztak Győr és a szigetközi település között, ahol az Orchidea Hotel nemcsak szállást és étkezést biztosított számukra, hanem otthont adott az első élvonalbeli hazai mérkőzéseknek is. A sok utazás fizikailag és anyagilag egyaránt megterhelte a klubot, de mindenki tudta, hogy a történelmi szereplésért áldozatokat kell vállalni.
A nyári munka során a győriek kétszer is Szlovákiába utaztak, ahol nemzetközi tornán szerepeltek, majd edzőtáborban készültek, és a szlovák bajnok ellen is vízbe ugrottak. Ezek a mérkőzések értékes tapasztalatot jelentettek egy olyan társaságnak, amelynek rövid idő alatt kellett valódi csapattá formálódnia.
A várva várt bemutatkozásra 2005. szeptember 22-én került sor Lipóton. Történelmi pillanat volt: a Győri VSE női csapata először játszott hivatalos élvonalbeli bajnoki mérkőzést. Az ellenfél a juniorválogatott volt, amely már az első negyedben megmutatta rutinját és gyorsaságát. A vendégek négygólos előnyt építettek ki, amivel gyakorlatilag megalapozták sikerüket.
A győriek azonban nem omlottak össze. A második és a negyedik negyedet megnyerték, a találkozó hajrájában pedig már azt a játékot mutatták, amelyre később egész szezonban építhettek. Horváth Ágnes három, Kovács Petra három, Butuza Edina kettő, Gazdag Erika és Pavuk Regina egy-egy góllal járult hozzá a 10–15-ös végeredményhez.
A lefújás után Kárpáti Gábor reálisan értékelt. Kiemelte, hogy egy frissen összeállt csapat számára az első bajnoki mindig különösen nehéz, ugyanakkor az utolsó tíz perc játéka biztató volt, és megmutatta, milyen lehetőségek rejlenek az együttesben. A lelátón helyet foglalt a világbajnok Tomaskovics Eszter is, aki korábban maga is szerepelt a győrieknél. Véleménye szerint a csapat jó úton jár, csupán időre van szükség, hogy a játékosok teljesen összeszokjanak. Hasonlóan bizakodó volt Ábrahám Csaba klubelnök is, aki külön örömnek nevezte, hogy Horváth Ágnest sikerült Győrben tartani, miközben hosszabb távon főiskolás korú játékosokkal szerették volna tovább erősíteni a keretet.
Az első sikerre sem kellett sokat várni. A második fordulóban a ZF Eger látogatott Lipótra, és bár a vendégek két gyors góllal kezdtek, a győriek hamar rendezték soraikat. A védekezés összeállt, a támadások egyre pontosabbá váltak, és a csapat fokozatosan átvette az irányítást. Horváth Ágnes négy, Gazdag Erika három, Kovács Petra és Rávlik két-két, Butuza Edina pedig egy gólt szerzett, így a Győri VSE 12–7-re megnyerte története első élvonalbeli bajnoki mérkőzését.
Kárpáti Gábor a győzelem ellenére sem volt maradéktalanul elégedett. Úgy vélte, a siker remélhetőleg megnyugtatja a játékosokat, ugyanakkor számos játékelemben maradt javítanivaló. Különösen az emberelőnyök kihasználását emelte ki, hiszen tizenkét fórból mindössze egyet sikerült gólra váltani. Mindez azonban már egy olyan probléma volt, amelyet győztes mérkőzés után kellett elemezni – és ez sokkal kellemesebb feladatot jelentett.
A feljutást követő első hónapok így egyszerre szóltak a történelmi mérföldkövekről, az alkalmazkodásról és a jövő építéséről. A Győri VSE bebizonyította, hogy nemcsak feljutni képes az élvonalba, hanem arra is, hogy ott rövid időn belül versenyképes csapattá váljon. Az első győzelem pedig azt jelezte, hogy a bennmaradás már nem csupán vágyálom, hanem reális célkitűzés lehetett az újonc számára.