“Azt gondolom, mindenhol meg lehet találni azt a motivációt, azt a feladatot, melyben kiaknázhatja az edző a tudását, képességét.”
A nyáron új edző csatlakozott klubunk szakmai stábjához. Petrovai Mártonnak ráadásul komoly edzői múltja van, hiszen vezetőedzőként dolgozott a férfi ob I-ben, és olyan játékosokat edzhetett, mint az olimpiai bajnok Biros Péter vagy Hosnyánszky Norbert.
„Tősgyökeres egri vagyok, sportos családból származom, nagypapám és édesapám is atlétaedző és testnevelő – kezdte Petrovai Márton. – Ennek ellenére atlétikában sem én, sem a testvéreim nem voltunk annyira tehetségesek, viszont az úszás, majd a vízilabda jobban feküdt nekem is. Még 1999-ben kezdtem el pólózni, egy szolnoki kitérőt leszámítva gyakorlatilag Egerben játszottam végig. Van egy ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmem, illetve juniorválogatott is voltam. Elég jó generáció jött akkor össze, de felnőttként már nem sikerült a válogatott közelébe kerülnöm. Klubszinten az Egerrel azért még magyar bajnok voltam.”
Petrovai Márton már fiatalon eldöntötte, hogy edzősködni szeretne, és erre 2009-ben volt először lehetősége: Tóth Kálmán és Gyulavári Zoltán mellett kezdődött pályafutása ezen szakasza. Később Kelemen Attila mellett dolgozott, első önálló csapata Egerben a serdülő fiúcsapat volt, mely az országos bajnokságban szerepelt.
„Nem sokkal később váltás történt Egerben az első csapatnál, és Dabrowski Norbert felkért, hogy legyek a másodedzője. Komoly mérföldkő volt ez az életemben, nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon ilyen szintre kerülök. Akkor olyan legendák játszottak az egri csapatban, mint Biros Péter vagy Hosnyánszky Norbert, illetve szerb klasszisok is érkeztek. Hat és fél évet dolgoztam ott, és többször is előfordult, hogy miután Dabrowski Norbert a felnőtt válogatott másodedzője is volt, így sokszor én tartottam az edzést ezeknek a sztároknak, akik nagyon korrektek voltak, mindenben segítettek. Sok tapasztalatot szereztem minden téren, és ez is segített abban az időszakban, amikor vezetőedzőnek neveztek ki. Nagy félelemmel láttam neki a munkának, de mindenképpen ki szerettem volna próbálni magamat ebbe a szerepkörben is. Ragyogó másfél év volt, több pozitívumot hozott, mint negatívot, ráadásul jól helyt is álltunk, mert sokan azt gondolták előzetesen, hogy az ob I-es bennmaradásra semmi esélyünk, ez végül simán összejött” – folytatta a szakember, aki az előző szezonban a Miskolc ob I-es férficsapatánál Vidumanszky László vezetőedző munkáját segítette.
„Ezen felül a serdülőcsapatnál is segédkeztem, az ifit pedig én vittem, az A2-es bajnokságot meg is nyertük úgy, hogy mindössze egy vereséget szenvedtünk el” – mesélte Petrovai Márton, aki családi okok miatt került Győrbe.
„Van egy két és fél, valamint egy négyéves gyermekünk. A feleségem győri, és most visszahívták a munkahelyére. Nem gondolkoztunk a döntésen, jöttünk. Szerencsére a győri klubnál volt lehetőségem nekem is edzőként elhelyezkedni. Nem ismeretlen környezetbe kerültem, több edzőt is jól ismerek, jóban vagyunk, így könnyű és gyors volt a beilleszkedés. Többen feltették a kérdést, nem visszalépés-e az ob I vezetőedzői feladata után az utánpótlásban dolgozni, de én azt gondolom, nem, mert mindenhol meg lehet találni azt a motivációt, azt a feladatot, melyben kiaknázhatja az edző a tudását, képességét. Most a fiú serdülő- és ifjúsági csapatot, a férfi ob II-es, valamint az egyetemi gárdát viszem. Itt is mindenkit lehet formálni, szerencsére tehetségek vannak Győrben, a munkamorálja mindenkinek példamutató. Hiszem, hogy tudunk eredményesen dolgozni. Én egyébként azt vallom, nemcsak sportolót kell nevelni, hanem embert is, és szeretném elérni, hogy olyan benyomást tegyek minden gyerekre, hogy húsz év múlva is jó emlékekkel idézzék fel azt az időszakot, amikor együtt dolgoztunk. Ha így lesz, akkor már nem hiába vagyok itt, emellett pedig szakmailag is folyamatosan szeretnénk előrelépni. Korosztályos szinten pár év múlva az A1-es bajnokság közelébe kerülhet a győri vízilabda, felnőtt szinten pedig az ob I/B-be jutás lehet a reális cél” – mondta végezetül Petrovai Márton.